"...és jön az igazság, közelebb, közelebb..."

Éppen három hónap telt el a Fehérvárcsurgói IPC 2017. Nemzetközi Konferenciától a csíksomlyói pünkösdi búcsú napjáig és a trianoni békediktátum aláírásának évfordulójáig. Ez a három hónap szükségesnek és elegendőnek bizonyult (hiszen mindennek megvan a teremtési ideje) arra, hogy az állóvízbe dobott kő keltette hullámok - mind nagyobb köröket írva - újrarajzolják a tó felszínét, valamint elkezdjék felbolygatni a mélyebb rétegeket is.
Ennek az írásnak nem célja a hátunk mögött hagyott negyedév értékelése, csupán az azt követő egy hét eseményeinek vizsgálata, azaz némely, a konferencia záródokumentumában megfogalmazottakhoz kapcsolódó történésre ráirányítani a figyelmet, s az Olvasóra bízni, hogy felülről és alulnézetből is rájuk lásson, sőt, mögé is nézzen azoknak, s egyúttal vonja le saját maga a következtetéseket.

Többet ésszel, mint erővel.

Az Apostoli Magyar Királyság Korona Tanácsa több mint egy évet fordított arra, hogy Trianon érvénytelenségének kimondását elérje, de Magyarországon a különféle fórumokon próbálkozva csak zárt kapukra lelt, amelyek a dörömbölésére sem nyíltak meg. Amikor a Korona Tanács szakemberei felismerték, hogy harcuk e formában nem kecsegtet reménnyel, nézőpontot váltottak, és elővették az 1947-es párizsi békeszerződés dokumentumait.
Az iratok tüzetes átvizsgálása során született meg bennük a felismerés, hogy a II. Világháborút lezáró béke (amely ugyanúgy kimeríti a diktátum fogalmát, mint elődje, a trianoni, sőt, még további 3 falut csatolt el tőlünk északi szomszédunk javára, és újabb sarcokat vetett ki ránk, tehát tovább sújtotta az országot) felülírta a trianoni szerződést, és mivel az 1947 februárjától számított 6 hónapos határidőn belül egyik aláíró ország sem jelezte, hogy bármely, köztük akár a trianoni szerződést érvényben kívánja tartani, így az a párizsi béke jogerőre emelkedésével, 1947 augusztusában hatályát vesztette. Vagyis elementáris erővel érkezett a felismerés, hogy nem a trianoni békediktátum érvénytelenségéért kell igazából síkra szállni, mert az már 70 éve érvénytelen, hanem a párizsit kell – a nemzetközi jogi előírásoknak megfelelő módon – Magyarországra nézve érvényteleníteni.
E felismerést tett követte, és 2017. március 4-én, a Fehérvárcsurgóra, a Károlyi kastélyba összehívott kétnapos IPC 2017. nemzetközi konferencia a záródokumentum elfogadásával kimondta az érvénytelenséget, hatályba helyezte az Apostoli Magyar Királyságot, mint államot, és ismét érvényesnek mondta ki a Szentkorona jogrendet.
Ezzel a konferencia nemcsak a fenti mottót teljesítette, hanem képletesen szólva egy jó nagy követ vetett a tóba. Eleinte látszólag nem történt semmi, alig volt visszhang, és néhány hét elteltével is csak kis fodrok tűntek fel a felszínen. Ám ezek nyomán az egyre gyarapodó számú pozitív, igenlő, biztató visszajelzés mellett a másik pólus: az értetlenség, a hitetlenség, a gunyoros hangvétel, a történelmi tett megkérdőjelezése is megjelent; meglepő vagy nem, éppen a nemzeti oldalon.

Ha valamit nem tudsz megakadályozni, állj az élére!

Akik éltek a kommunizmus éveinek Magyar Népköztársaságában, biztosan tudják, hogyan működik ez a szisztéma a gyakorlatban.

(Megjegyzés: volt/van egy másik módszer is, amit már az ókorból ismerünk, és a legújabb korban is gyakorlattá tették alsó és felső szinteken egyaránt, ez pedig a Divide et impera!, azaz: Oszd meg és uralkodj! Ennek a szisztémának a hatékonyságáról több nemzeti oldali együttműködési kezdeményezés „megfúrása” idején - akár az elmúlt évtizedben is - sokan meggyőződhettünk, és sajnos, alkalmazása még mindig nem ment ki a divatból.)


Tapasztalható napjainkban, különösen az elmúlt egy hétben szembetűnő, hogy hirtelen sok szervezet bújt ki a földből, mint a csíra az első tavaszi napsugarak hatására, és jelezte, hogy ők tudják a megoldást, és persze, naná, hogy számukra már régen nem kérdés: Trianon nem érvényes a párizsi békeszerződés óta. Érdekes. Hol voltak eddig azok a hangadók, akik számára (állításuk szerint) rég világos, hogy Trianon már hetven éve nem érvényes?! Miért nem mondták eddig ezt el a magyarságnak, és miért most, amikor az AMK Korona Tanácsa hirdeti az új valóságot, kerülnek elő hirtelen a semmiből, és állnának élére az ügynek?
Vétkesek közt cinkos, aki néma – mondta Babits Mihály Jónás könyve című versében, és merjük mi is kimondani: ha tudta, de nem mondta, vétett a magyarság érdekei ellen, most pedig fennen hirdeti, hogy ő fújja a passzátszelet, mert arra ő hivatott. Hogy is van ez?
Nehéz eldönteni, hogy a friss hajtások az „állj az élére!” vagy az „oszd meg!” elvet választották fegyverükül, mert mindkét jelenség fellelhető ténykedésükben.

Nincs új a Nap alatt… tilt, tűr, támogat?
S ha már stratégia és taktika, ne feledkezzünk meg az „elhallgatás” taktikájáról sem, melyre eklatáns példával szolgált az egyik országos kereskedelmi tévécsatorna, midőn az ígéretekkel szemben mégsem sugározta az elkészített interjút. Eddig a napig. Persze, lehet, hogy kivárásos technikát alkalmaznak és dobozolták, és amikor már nemcsak de jure, hanem de facto is az Apostoli Magyar Királyság veszi át a hatalmat, még előkerülhet a felvétel.

Csak részsikert hozott a román rendőrök igazoltatási akciósorozata is Csíksomlyón, mert a szórólapokkal beharangozott bejelentés – igaz, hogy a letiltás nyomán hangosítás nélkül, de Isten szabad ege alatt, Szabó Atilla érces hangján, mégiscsak – elhangzott, s a csíksomlyói ideiglenes nemzetgyűlés határozatot is hozott a Fehérvárcsurgói határozat támogatásáról. Ezt a budapesti Hősök terén megismételték, és így ugyanazzal a tartalommal a budapesti ideiglenes nemzetgyűlési határozat is megszületett.

Nem járt sikerrel az a nagy magyar civil szervezeti tisztségviselő sem, aki Párizsban, a Szent Lajos templom előtt Trianon kapcsán tartott magyar megmozduláson vette ki a mikrofont Ludányi Horváth Attila kezéből, amikor kiderült, hogy ő az AMK Korona Tanácsának üzenetét kívánja felolvasni, és megpróbálta őt megakadályozni abban, hogy elhangozzék a Fehérvárcsurgói konferencia zárónyilatkozata, mert a jelenlévők kérésére vissza kellett adnia a mikrofont a szónoknak, s így a bejelentésre ott is sor került.

„Ej, ráérünk arra még!”
- Mi ez a diverzió? - csattant fel egy nagy szervezet vezetője Csíksomlyóban, aki úgy ítélte meg, hogy a Korona Tanács „megfúrja” az ő ötletüket, ami májusi döntésük értelmében egy aláírásgyűjtésben ölt testet – majd ősztől. Pontosabban két aláírásgyűjtésre kerül sor párhuzamosan: egy a Kormány felé fogalmazza meg a kérést, hogy lépjen fel nemzetközi fórumokon Trianon eltörléséért és a nemzet kárpótlásáért, továbbá – ha erre a Kormány nem mozdulna – az emberek tegyenek hitet az ügy mellett. Majd októbertől. Mert az aláírásgyűjtéseket alaposan elő kell készíteni, a nemzetet fel kell erre készíteni, és aztán – remélhetőleg - a világszintű akció hónapok múlva eredményt hoz. Vagy nem hoz. Vagy talán. (A némiképp módosított jelen álláspont szerint a trianoni mellé a párizsi békeszerződés érvénytelenítésére irányuló kérés is odakerülne - zárójelben - az ívekre.) És akkor még ezeknek az aláírásgyűjtéseknek a pénzügyi vonatkozásairól nem is beszéltünk. Látatlanban is biztosra vehető, hogy nem filléres tétel egy világszintű aláírásgyűjtés. Még ha önkéntesek hada segítené is a lebonyolítást, bizonyára jócskán apasztaná a szervezet büdzséjét. Bár ahhoz konkrétan nincs közünk, mégiscsak a magyarság pénze.

Az erő mögöttünk hatalmasabb, mint az akadály előttünk.
Nos, figyelem!
Van egy jó és egy rossz hírünk.
A rossz az, hogy nem, egyáltalán nem érünk rá. Nincs már idő. A nemzet tudati szinten már nemhogy néppé, de lakossággá süllyedt, elrabolták a jelenét, a jövőképét, fizikai teste a végső hanyatlás felé tart, az ifjúság a kóla-csipsz-térerő szentháromságában vegetál*. Itt lebegteti már felettünk szárnyait a nemzethalál. Nincs már idő. Már rég nincs. De valami mégis van: vigasztaljon bennünket annak tudata, hogy mindennek megvan a teremtési ideje, és minden mindig pont abban az időben érkezik el hozzánk, amikor annak eljön az ideje.
Ezért is duplán jó hír a jó hírünk, vagyis az, hogy a Fehérvárcsurgói konferencia záródokumentuma már ez év március 4-én – a nemzetközi jogi normáknak is megfelelő - határozatban mondta ki a párizsi békediktátum érvénytelenségét Magyarország vonatkozásában, és mivel ez a békeszerződés már 70 évvel ezelőtt felülírta Trianont, annak érvénytelenítésére immár nincs szükség, vagyis „a döglött lovat nem kell már nyergelni, csak kiemelni a sorból, és a helyére egészségeset állítani”**.
Ennek fényében talán kimondható, hogy nem volt túlzás azt kérni az emberektől, hogy június 4-én ne sirassák Trianont, hanem örüljenek, mert új szelek fújnak a Kárpát-medencében. Ha Isten velünk – márpedig velünk –, ki ellenünk?!

„Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek...” (Ady Endre: A Tűz csiholója)
Zárjuk ezen írást pozitív példákkal, és mondjunk köszönetet azoknak, akiknek már leesett a tantusz, és a szent ügy érdekében gyakorolják az alázat erényét, hátrább húzzák egójukat, és a Korona Tanács mellé állnak.
Köztudott, hogy nagy dolgok csak úgy születhetnek, ha bátrak, akik mernek és tesznek, ha mégoly százszor viharvertek is, s az is világosabb a napnál, hogy a Fehérvárcsurgói határozat csak a „kezdőrúgás” volt, a meccset végig kell játszani. Most. Az ellenség térfelén, széllel szemben, tűző napon és zivatarban, de szövetségesekkel és a történelemben valaha volt legerősebb balközéppel – a magához térő magyar nemzettel - a lelátón, az égig érő, égi élő igazság szent nevében sikerül.

Köszönet illeti a támogatásért a Hun Televíziót és a Civil MultiMédiát, valamint a Jogállamért Egyesületet, s minden szervezetet - és személy szerint is - mindenkit, aki ezeken keresztül, vagy bármely más módon támogató tettekre váltja ígéreteit, megtartja a Magyar Szentkoronára tett esküjét, és a szirének helyett a szívére hallgat.

Mindenkit hazavárunk!

Vissza-honpolgárosítás és Magyar Igazolvány megrendelése.

„...Erős igazsággal az erőszak ellen:
így élj, s nem kell félned, veled már az Isten…”

Azoknak pedig, akik még nem értették meg, hogy a fegyverek ereje helyett a Teremtőtől kapott észbeli képességekkel – véráldozat nélkül – győzedelmeskedett a legmagasabb erkölcs forrása, a Világegyetem rendje szerinti égi élő igazság, és különféle -ista és -iszta végződésű jelzőkkel tarkítják mondandójukat, álljon itt nagy költőnk 1938-ban született verse, amely hűen tükrözi a magyar gondolkodásmódot:

Babits Mihály: Áldás a magyarra

Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.
A haza, a haza egyenlő volt mindig
ezer év óta már, és mindig az marad,
mert nem darabokból összetákolt darab:
egytest a mi hazánk, eleven valami!
Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani!

Máskor is hevert már elkötözött tagokkal.
Zsibbadtan alélt a balga erőszakkal.
De mihelyt fölengedt fojtó köteléke,
futni kezdett a vér elapadt erébe.
Visszakapta, ami soha el nem veszett.
Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb.

Lám, igaz jószágunk visszatér kezünkre,
bár a világ minden fegyvere őrizze.
Mert erős a fegyver és nagy hatalmasság,
de leghatalmasabb mégis az igazság.
Útja, mint a Dunánk és csillagok útja:
nincs ember, aki azt torlaszolni tudja.

Él a nagy Isten és semmise megy kárba,
Magyarok se lettünk pusztulni hiába,
hanem példát adni valamennyi népnek,
mily görbék s biztosak pályái az égnek.
Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga,
hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.

Erős igazsággal az erőszak ellen:
így élj, s nem kell félned, veled már az Isten.
Kelnek a zsarnokok, tűnnek a zsarnokok.
Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod.
Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg,
és jön az igazság, közelebb, közelebb...

(1938. november 2-6.)

______________________
* Vukics Ferenc szóhasználatából ismert jelzős szerkezet
** Szabó Atilla gondolata

KAPCSOLÓDÓ




______________________________________________


- Facebookon is jelen vagyunk innen tudod megosztani a hírt az ismerőseiddel.


- FACEBOOK APOSTOLI MAGYAR KIRÁLYSÁG CSOPORT

AMKINFO - 2017. j�nius 12. 18:03