Nemzeti Konzultáció Trianonról, vagy amit akartok (Shakespeare után szabadon)

Bár a köztársasággal semmi dolgunk, mégis tekintettel a tényre, hogy kevésbé informált honpolgáraink némelyike társult az alábbi adatgyűjtő programmal, ezért szólunk, hogy a Trianoni diktátum már 1947 óta bizonyítottan nem létezik.



2017. október 10-ére keltezett, Nemzeti Konzultáció Trianonról címmel, kettős aláírásgyűjtés indult útjára a Magyarok Világszövetsége és az Országos Trianon Társaság, valamint a mozgalomhoz társult szervezetek és személyiségek kezdeményezésében.

A két aláíróív neve: "Grespik-Gaudi-Nyers indítvány", valamint "Bottyán-Drábik-Szigeti indítvány".

A "Nemzeti Konzultáció Trianonról" aláírásgyűjtést a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál hivatalosan bejelentették, és ott "NAIH-128544/2017" számmal iktatták azt. A szövegezés:

"Felszólítom a magyar Kormányt, hogy a magyar állam nevében forduljon nemzetközi szervezetekhez és kezdeményezze egy nemzetközi döntőbíróság létrehozását a trianoni béke(diktátum) semmisségének kimondására."

A magyar nemzet és a vele együtt élő más nemzetközösségekbeli honpolgárainak felhatalmazásával élve, azok törvényes és legitim képviseletében felszólítjuk mindkét indítványozó társulatot, hogy az ismeretlen céllal, hamis megállapításokra alapított adatgyűjtést azonnal fejezzék be.

Ugyanakkor felszólítjuk a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) vezetését is, hogy hivatalból eljárva tiltsa meg a valótlan állítások tömeges terjesztésével elkövetett megtévesztő magatartást, amit érthetetlen okból hitelesítettek.

Indoklás:

1. Az 1920. évi trianoni békeszerződés hatálybalépése nem felelt meg a nemzetközi szokásjog előírásainak, mert a tárgyaló félként jelenlévő Egyesült Államok képviseletében senki nem írta alá a dokumentumot, ennek okán a nemzetközi szokásjog értelmében jogi szempontból a békediktátum hatályba sem léphetett.

2. Történelmi tény, hogy az első világháborút lezáró Párizs környéki békediktátumok erőszakos, minden emberi és nemzetközi jogelvet felrúgó, egyoldalú jognyilatkozatok voltak, többek között a Szentkorona Országa Magyar Királyság kárára. Ugyanakkor köztudott, bár hosszú évtizedek óta agyonhallgatott történelmi tény az is, hogy az 1938. november 2-i, majd az 1940. augusztus 30-i bécsi döntések békeidőben (!) kötött, nemzetközi választott bíróság előtt lefektetett szerződések voltak, és bár a későbbi magyarázkodók az esetet politikai arbitrázsként citálják, akkor még minden nagyhatalom nemzetközi jogi érvényűnek ismerte el azokat. A fentiekben említett szerződések pedig felülírták a versailles-i határ-megállapításokat, aminek egyenes következménye az 1920. évi békeszerződés joghatásának megszűnése.

3. Az 1947.évi párizsi békeszerződés II. Cím 10. cikk 1. pontja szerint:
"Minden Szövetséges vagy Társult Hatalom a jelen Szerződés életbelépésétől számított hat hónapon belül közölni fogja Magyarországgal, hogy a háború előtt Magyarországgal kötött kétoldalú szerződései közül melyeket kívánja érvényben tartani vagy felújítani."

Tekintettel arra, hogy egyetlen jelzés sem érkezett arra nézvést, hogy az 1920. évi trianoni békeszerződést életben kívánja tartani, ugyanezen cikk 3. pontja értelmében:

"Mindazok a szerződések, amelyekre vonatkozólag ilyen közlés nem történt, hatályon kívül helyezetteknek tekintendők."

4. Magukat hozzáértőnek tituláló emberek magyarázataiban az 1947. évi párizsi békeszerződés úgy jelenik meg, mintha az a trianoni diktátum megerősítése lenne. Ez az álláspont a Magyar Királysággal szemben ellenérdekelt fél nézőpontja, azonban ez egy hamis állítás, tekintettel azon tényre, hogy a szerződésben rögzített tételes határ-megállapítások szigorúan az 1938. január 1-én fennállott határokat jelölik érvényesnek, kivéve az 1. cikk 4. d) pontjában meghatározott módosításokat, amelyek újabb területek átengedését írják elő. A békeszerződésben pedig semmilyen utalás vagy hivatkozás sincs az 1920. évi békediktátumra. Nemzetközi jogelv, hogy bilaterális viszonyokban ugyanazon témakörben két szerződés nem lehet egyidejűleg hatályos.

5. A 2017. március 3-4-én zajlott „IPC-2017” névvel jelzett nemzetközi konferencián a jelenlévők tételesen megvizsgálták a 1947. évi párizsi békeszerződés előírásait, megvitatták azokat, és a záródokumentumban rögzítették, hogy az 1947. évi párizsi békeszerződést nemzetközi jogi alapelvek megsértésével kötötték, melynek következményeként a szerződés joghatása semmis. A határozat érvényességét a szerződések jogáról szóló 1969. évi bécsi egyezmény 2. cím 52. és 53. cikke is biztosítja:

52.) "Semmis az a szerződés, amelyet az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt nemzetközi jogi alapelvek megsértésével fenyegetés vagy erőszak hatására kötöttek"

53.) "A szerződés semmis, ha megkötésének időpontjában az általános nemzetközi jog valamely feltétlen alkalmazást igénylő szabályába ütközik (ius cogens)"

A konferencia a határozatot az alábbi tényekre alapozta:

Az 1947. évi párizsi békeszerződés 1947. február 10-i keltezéssel keletkeztetett, és Magyarországon az 1947. évi XVIII. törvénnyel becikkelyezték. Az Egyesült Nemzetek Alapokmányát 1945. június 26-án írták alá San Franciscóban, majd október 24-én lépett életbe. A békeszerződés tehát több pontjában sérti a hatályba lépésekor már érvényben lévő ENSZ alapokmányt.

Például: Az 545 (VI) határozat: "Minden népnek joga van az önrendelkezésre".

Az 1947. évi párizsi békeszerződés I. rész, 1. cikk 1-5 pontjaiban foglaltak (határ-megállapításokra és lakosságcserére vonatkozó) tételei súlyosan sértik az önrendelkezés jogát.
Ezzel az IPC-2017 határozata nemzetközi jognyilatkozatnak tekintendő, érvényes, és a "Pacta Sunt Servanda"-elv értelmében minden érintett államra kötelező hatállyal bír.

6. A pillanatnyilag uralkodó magyar jogelmélet normatívaként határozza meg a jogforrás és a jogforrási hierarchia fogalmát (jogforrástan). Ezzel lehetőséget biztosít a törvényi felhatalmazással történő jogalapítás kiosztására, amelynek következménye a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság "NAIH-128544/2017" számú aláírásgyűjtési engedélyének kiadása. Dacára a "Magyarország Alaptörvénye" névvel illetett vállalati szabályzatnak, amelyben:

Az állam/Az Országgyűlés 8. cikk d) pontja leszögezi, hogy nem tartható népszavazás a:
"...d) nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről;..."

Fentiek értelmében a "Nemzeti Konzultáció Trianonról" című aláírásgyűjtés célja mind erkölcsi, mind jogi szempontból hazug félrevezetés, a hatalomhoz való hozzáférés csalárd kísérlete. Mivel az 1920. évi trianoni béke joghatása már évtizedek óta semmis, a felhívás egy okafogyott ügy dédelgetésére, ismeretlen cél elérésére toborzó megtévesztés, amivel elterelik a figyelmet a banki károsultak nyomoráról, a jól képzett fiatalok százezreinek megélhetési kivándorlásáról, a kormány és kegyenceik többmilliárdos lopásairól, a politikai idiotizmus csúcsait döngető kormányzásról.

A Szentkorona Országa Magyar Királyság törvényes képviseletében a Magyar Királyi Koronatanács nemzetközi konferenciát hívott össze, amelyre a Kárpát-medence népeinek képviseletében minden érdekelt ország vezetésének megküldte a meghívót, és amelyen rendezhetjük végre közös dolgainkat. Ez a konferencia a trianoni gyalázat rendezésének helye. Mi, igaz magyarok, jogainkat nem követeljük, hanem élünk velük.

AMKINFO - 2017. november 05. 19:00