M.O.GY. - UTÁN (Időkapszulába készült írások képei a cikkbe!)
Újabb erőfeszítést tettünk, hogy az augusztus 2-4.-ére meghirdetett nemzeti együttlét alkalmával találkozhassunk minden honpolgárunkkal, aki jelen tud lenni Ópusztaszeren.
A több napra tervezett program előkészítése közel egy hónap tervezést – szervezést igényelt, és emellett a kellékek beszerzéséhez az anyagi háttér biztosítását. Apropó anyagi háttér! Ezúttal megtörtént az áttörés, mert az alkalomhoz nélkülözhetetlen eszközök szállítását részben Koronában valósítottuk meg, ami nagy segítséget jelentett.
A helyszínre péntek délben érkeztünk, és a sátorállítás után elindítottuk az első akciót, ami Bíbor kreatív ötletéből Trixi, Erzsébet és Ákos gondozásával létrehozott üzenetküldés a „jövőnek” címet viselte. A játékban egy végtelenített papírtekercs „írj a jövőnek” felszólítással, több színes filc használatával tette lehetővé a szabad megnyilatkozást gyermekeknek és felnőtteknek, ezáltal kiragadva őket az egykedvű nézelődésből.
Azért, hogy a résztvevőkben megmaradjon a történet folyamatossága, a hölgyek az arra járókat felszólították egy cselekvésre az élhető jövő megteremtéséhez, hogy hazatérve, vagy útközben ültessenek fát, amihez igény szerint kaptak egy – vagy több barackmagot.
A játék népszerűségét a felhasznált papír, és az elfogyott barackmag hihetetlen mennyisége mutatta meg. Tetszett a kitűzött cél is, miszerint a teleírt/rajzolt papírtekercset egy időkapszulába zárva úgy helyezzük el, hogy az 25év múlva elővehető és megtekinthető legyen.
Az elhelyezést, és a helyszínt hírlevélben tesszük közzé.
Nagy népszerűségre tett szert a szórólapnak indult, de Trixi által létrehozott művészi megjelenése okán könyvjelzővé vált alkotás is, a háromszínű kitűzővel, ami szintén Bíbort dicséri. Azért, hogy a honpolgáraink egymásra találását elősegítsük született meg a zöld szalag, aminek a kitűzését kívülállók is szerették volna kiérdemelni a helyszínen felajánlott segítő közreműködéssel.
A megjelenésünknek másik beharangozott célja a BOLDOGASSZONY PÁRTÁS KORONÁJA című könyvünk bemutatása volt, amihez a reklámul szolgáló molinó művészi kidolgozását Trixi készítette, több mint egy hetet áldozva az iskolai szünidőből. A péntek estétől szombat reggelig zuhogó eső nem csak a sátrunkat semmisítette meg, hanem veszélybe kerültek az előkészített könyvek, valamint a hangosítás technikai eszközei, és kis híján a 10-órára meghirdetett előadást is. Köszönet illeti Imrét, Tibort, Istvánt is az „árvízi” mentésben nyújtott segítségért.
Mi tehát nem adtuk meg magunkat az ellenünk ható erőknek, és a hajnali mentéstől bőrigázva/elcsigázva bár, de kitartóan bíztunk az ég királynőjének – Boldogasszonyunknak a segítségében, és nem is csalódtunk, mert a vihar elvonult, a Nap kisütött, a hangszórók is működésbe léptek.
Az előadás közönsége – bár létszámát tekintve lehetett volna nagyobb – a hallottakat többszöri tapssal hálálta meg, és az előadó szerzőket megelőzve csoportosultak a sátor helyén felállított asztalokhoz a könyvért sorban állva. A könyvek által befolyt támogatás bár nem egyenlítette ki az akció költségeit, de lehetővé tette legalább a nyomdai költségek rendezését.
Örömünk lehetett volna teljes, ha a helyszínre meghirdetett – régóta óhajtott nemzeti együttműködést előkészítő – Nemzeti Kerekasztalhoz azok is odaültek volna, akik erre külön is meghívót kaptak. Azonban ezúttal is nyilvánvalóvá vált, hogy a nagy hangerő időnként eltakarja a valódi szándékot.
Nem elég magyarnak születni, magyarrá lenni kell!