Sem utódja, sem boldog őse...#SZABADSÁG

Sem utódja, sem boldog őse
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.
-

Elérkezett a kor, melyben minden magyar – ahogy egykor Ady Endre is – az elszakítottság érzésével küzd. Ideje felfedezni az átkot, ami rákos daganatként terjedve a Nemzetből Néppé, a Népből lakossággá, a lakosságból csőcselékké formált. A csőcselék lázadása nem hozza vissza az ősi Nemzetet, s bár felette csak kétszáz úrhatnám hőzöngő hoz határozatot, a szolganép korbácsa alatt az indulat gyorsan foszladoz.

A szeretetet meghirdetni nem elég, azt gyakorolni kell, ahogy eleink tették egykoron. A szeretet alapja a családi kötelék, ami az acélnál is erősebb volt. A házasságban a kapcsolat nem „a barátom” hanem szent esküvéssel kötött kapcsolat volt, és ahogy mondták ásó-kapa választott el. A barátot egy új barátság könnyen elválaszt. A szülők és a gyermek – de minden rokonok – között a tudatos kapcsolat az összetartozást – az egymás segítését – akár életáldozat árán is – elsődlegesnek tartotta. Amikor ez a kapcsolat lesz a Nép általános gyakorlata, akkor lesz Nemzetté, és akkor le tudja rázni magáról az erőszakot, legyen az hazai, vagy idegen, mert van kire támaszkodni, ez összetart. Mert mit ér az élet, ha egyedül vagy? „Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié” mondja a költő, és Te is ha magadban vagy.

Csak addig menj haza...

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek...

Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!

Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!

S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...

Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az... ÉDESANYÁDNAK !

MERT ITTHON MINDIG HAZAVÁRNAK, HOGY LEGYEN KI ÖSSZEFOGJA A HAZÁT - HÁZAT

#SZABADSÁG




Kapcsolódó


VISSZAHONOSÍTÁS ITT




Az AKASA HÁLON megtaláltaok bennünket és egymást:


KATTINTS A KÉPRE
_________________________________________________________



- Facebookon Szentkorona Országa innen tudod megosztani a hírt az ismerőseiddel.




- FACEBOOK APOSTOLI MAGYAR KIRÁLYSÁG CSOPORT

AMKINFO - 2022. j�lius 30. 12:27