SZEGÉNY GAZDAGOK A MAGYAROK
Szegénynek lenni szégyen. Magyar ember szinte bármire képes, csak ne égjen rá a szegénység szégyene. Ezért nem kér. A kérés alázatot követel. Akkor inkább …
Honnan ered ez a szégyenérzet? Feltette -e már valaki a kérdést, netán kereste a túlélést adó választ? Eddig nem találkoztam vele. Mi tartja vissza a gondolkodót?
Felteszem tehát a kérdést én: mi a szegénység?
1. TUDOMÁNY VÁLASZA: „Egy társadalmon belül azokat nevezzük szegénynek, akiknek jövedelme és bevétele a szegénységi küszöbnél alacsonyabb.” Andorka, Rudolf - Bevezetés a Szociológiába, Budapest, Osiris, 2006, 117—118. o. Szabó Máté Csaba
2. KSH MÉRÉSE: Életkörülmények: „A lakosság életkörülményeiről, életszínvonaláról többek között a szegénység, társadalmi kirekesztettség, társadalmi rétegek szerinti jövedelmi, fogyasztási adatok alapján is képet alkothatunk.” A háztartások életszínvonala című éves elemzés. De nem alkotunk!
3. A magyar igazság!
Azaz a harmadik: a fentiek bizonyítják, hogy a nemzeti – országos szinten cselekvőknek (akik vállalták a cselekvést) ez a kérdés nem okozott fejfájást a működésük során. Magukat kívülállónak érezve nem teszik fel a kérdést, mert ez nem az ő problémájuk!? Az utóbbi megállapításból következik, hogy ez a kérdés nem létezik a nemzet nagy kérdései körében. Ha ez így van, akkor miért nincs egy elfogadható magyarázat?
4. Talán a ráadás:
A magyarság őstörténete minden magyar ember tudatalattijában hordozza a magyarázatot. A Szentistváni hagyaték pedig megerősíti a tényt, hogy a Kárpátmedence minden vagyona a magyar nemzetet kell szolgálja a Szentkorona (a Boldogasszony) jogrendjének megfelelően.
„2. SZENT KORONA TULAJDON ELVE: Minden jog és tulajdon forrása a Szentkorona.
A nép életének létfeltételei: a föld-, a víz-, a levegő-, az energia és ásványkincsek a Szentkorona által megszemélyesített egyetemes magyarság örök és elidegeníthetetlen tulajdonában vannak, azok fölött csak a Szentkorona tagja szerezhet birtokjogot. (Sacra Corona radix omnium possessionum)”
A szegénység szégyene tehát egy ellentmondásból adódik, ami a jogtudat, és annak ezeréves elhanyagolásának következménye. A Szentkorona Jogrendje nem változott, csupán a magyarság vezető rétege cserélődött, és lett idegenné. Az idegen vezetők mellőzve az ősi jogrendet (és mert számukra értelmetlen volt) természetesen a saját kifosztó „törvényeiket” alkalmazták a nemzet ellen. A szégyen, hogy nem tudtuk érvényben tartani a Szentkorona Rendjét, és általa a jogosultságot a Teremtő által megadott vagyonunkra épített gazdagságra. Uralkodók és rendszerek váltották egymást, és amihez hozzáfértek azt elvitték. Ezt a mentalitást vette át a néppé alázott nemzet, elfogadva a tévtant, miszerint a vagyoni állapotot a zsebekben lapuló készpénz – vagy annak látszata – határozza meg, azaz ha pénzed van (≈ azt hiszik), akkor gazdag vagy. Ez azonban nem az igazság, mert aki (nagyobb mennyiségű) pénzhez jut csak ritkán őrizgeti, inkább befekteti, mert a pénz értéke bármikor nullázható (a zsebedben is). A befektetés többnyire föld – ingatlan, vagy vállalkozás, és csak ritkán pénzügyi az értékvesztés lehetősége miatt.
Akkor felmerül a kérdés, hogy akik befektettek azok is szegények? Nyilván nem tekinthetők annak.
A magyar nemzet vagyona a legstabilabb befektetési alapban a földben van, (lásd. Csányi S.) aminek a biztonságát a Szentkorona Jogrendje az értékesítési tilalommal vigyázza, melyet Szent István is a Teremtő Boldogasszony tulajdonába, egyben a magyar nemzet szolgálatára rendelt. A magyar nemzet gazdagságát tehát nem a földből kibányászott kincsek adják, hanem éppen fordítva, a benne megőrzöttek.
A Földben rejtőző nemesfémek, ércek, energiahordozók sajátos rezgése adja a Kárpáthazában születettek létfenntartó tehetségét, az itt termett növények - gyümölcsök beltartalmát – ízét – zamatát, az ÉLELEM minőségét. Amikor kifosztod a Földet, mindazt elveszted, amiért IDE SZÜLETTÉL, és amiért szeretni lehet a hazát. Kifosztod a Teremtő által az utódaid számára befektetett vagyonodat az örökséged.
A föld kifosztása ugyanaz, mint a haza eladása = HAZAÁRULÁS!
Így leszel földönfutó azaz SZEGÉNY!
Ma ott tartunk, hogy a nevünkben ágálva tör hatalomra egy globalista senkiházi, a hasznos idióták közreműködésével és az EU pénzügyi segítségével lehet a következő kirablója az országnak.
Azok az Istvánok – Imrék – Lászlók – Miklósok – Jánosok – Viktorok – Péterek akik elárulták kenyéradójukat – barátukat – családjukat – társaikat – nemzetüket, megtalálták a nemzet vagyonának még el nem csalt, ki nem árusított darabjait, a falu bolondját utánozva kiáltják világgá, hogy van még némi maradék.
A maradék vagyon kitermelésére felvett (banki) kölcsönből lesz a, „vagyon”-ból majd kifizetve az államadósság – a kamat és visszavásárolva az elcsatolt országrész, csak éppen ebben vész el ami még megmaradt. Na ez a gáz! A koncesszió nem része a magyar jognak. Hány diploma kell, hogy megértsd, hogy kölcsönből nem gazdagodhatsz. Ez a mérhetetlen butaság viszi a sírba aki és ami még megmaradt.
ELÉG VOLT! ÉBRESZTŐ MAGYAROK!!! A TUDATLANSÁG SZEGÉNYEI VAGYTOK!
A (Szentkorona) jogrendet kell helyreállítani, mert általa minden nemzettag hozzájuthat az ősöktől örökölt vagyonához. A gazdagság amire vágysz karnyújtásra van előtted, de a hozzáférést csak a nemzet által birtokolt Szentkorona jogrendje adja meg. A Szentkorona Jogrend a Szentkorona Országa – Magyar Királyság alkotmányos rendje által működik a nemzet akaratából, ebbe idegen szóhoz sem juthat.
AMIKOR A SZÜKSÉG ELNYOMJA A JÓZAN ÉSZT
Link
©ATILLA
„Bolti lopáson kaptak egy idős, szegény bácsit, a vásárlók reakciója nem evilági volt.
Engelsz Kitti
2024.12.08 17:39
Amikor megjelentek az eladók mindenkinek görcsbe rándult a gyomra.
Egy olvasónk számolt be az alábbi esetről, aki szomorú és egyben hihetetlen jelenetnek volt a szemtanúja. A levelét változtatás nélkül közöljük:
Előre szeretném leszögezni, hogy nem önfényezésből vagy igazságszolgáltatás reményében írok. Nem várok semmit, csak szeretném elmesélni az esetet és felhívni a figyelmet idős embertársainkra. Így az ünnepek előtt különösen sokat gondolok a szerencsétlenebb sorsúakra, de igazából soha nem tettem eddig semmi különöset a sajnálkozáson kívül. Most azonban szembe jött velem egy olyan jelenet, ami miatt felébredt bennem a tenni akarás.
Éppen egy élelmiszerboltban vásároltam, nem is foglalkoztam a többi emberrel.
Egyszer csak beszélgetést hallottam magam mellett, amire fél füllel felfigyeltem és onnantól mér érdekeltek az események.
Egy férfi és egy nő léptek oda egy idős, elég szegénynek tűnő bácsihoz. Halkan beszéltek, de ki tudtam venni a szavaikat, ezt mondták neki:
Tessék azt visszatenni, ne csinálja ezt, inkább segítünk. Mondja el, hogy mi a baj.
Akkor vettem észre, hogy a bácsi a kabátzsebéből remegő kézzel teszi vissza a csokoládét. Szégyenkezve magyarázkodni kezdett:
Nem akartam én lopni, nem vagyok olyan. Ledolgoztam 60 évet, tudják, de magamra is alig jut. Most jönnek meglátogatni az unokáim Németországból és nekik akartam egy kis kedvességet, de nincs pénzem rá, nem tudom őket mivel megkínálni.
A bácsinak és a két hozzá lépő embernek is könnybe lábadt a szeme. Ekkor két eladó lépett oda és jelezték, hogy láttak valami furcsát a kamerafelvételen és szeretnék megnézni a bácsi kabátját. A két másik vásárló azonnal mentegetni kezdte őt, elmondták, hogy nem történt semmi és hagyják békén a bácsit, mert vásárolni szeretnének így együtt. Látszott, hogy az eladók húzzák a szájukat, meg gondolkoznak, de végül magukra hagyták őket.
Megkérték a bácsit, hogy válogasson össze mindent a boltból, amit csak szeretne magának és a gyerekeinek, unokáinak karácsonyi ajándék gyanánt.
A bácsi mentegetőzött, szabadkozott, el se akarta hinni, ami történik, de végül kötélnek állt. Észrevétlen távolságból követtem őket és valóban betartották az ígéretüket: szépen sorban pakolták be a kocsiba a holmikat, plüssjátékok, édességek, rágcsálnivalók, főznivalók. Igyekeztem úgy intézni, hogy mögéjük álljak be a sorba és tovább hallgathassam, amit beszélnek.
Szépen pakoltak fel a kasszaszalagra, közben a bácsi mesélte az életét, hogy mennyi pénzt küldött a gyerekeknek, hogy új életet kezdjenek Németországba, hogy a feleségét is gondozza és még most is dolgozna, de már nem tud.
A fizetés után a két eladó megjegyezte, hogy kedves gesztus, de a bolti lopás akkor is bűn. Erre a férfi aki segített neki azt válaszolta, hogy sokkal nagyobb bűn megalázni egy beteg, idős embert, aki tisztes életet élt, egyetlen szelet csokoládé miatt.
Ez a történet napokig velem maradt és azóta keresem a lehetőséget hogy hol és kinek segíthetnék én is ilyen módon. Bár annyira nem vagyok tehetős, de a saját magam keretein belül igyekezni fogok néhány ember ünnepét szebbé varázsolni.”
Mielőtt rólad szól a történet, tegyél Te is!