Cikk hierarchia

Élt egy nap híján 51 évet.

Kénytelen volt hátrahagyni egy imádott feleséget, négy gyermeket, és bennünket, a nemzetet. Dr. Tóth Zoltán József alkotmányjogász egy nappal az 51. születésnapja előtt, otthonában, váratlanul elhunyt. Félelmetesen mély űrt hagyott maga után.

A halál oka bizonyára szívelégtelenség lesz. Láttunk már sok ilyet. Meg különben is, a veszélyeztetett korosztályba tartozott. Meg a mosónők mellett a jó emberek is korán halnak. Meg azok is, akik útjában állnak a hatalomnak. Csak most éppen nem volt kéznél egy vadkan. Hiába, más időket írunk. Más tisztítószereket használnak a takarítók.

Bénult, néma csend dobol a fülemben. Csak bambán nézek magam elé, és választ várok. Üvölteni tudnék, hogy most már aztán tényleg legyen elég, de nem jön ki hang a torkomon. Úgysem hallaná meg senki, csak a puli, aki néz rám az ártatlan szemével, én nem tudja, hogy lapuljon-e a sarokban tovább, vagy inkább ölembe hajtsa a fejét. Én sem tudom. Lassan már semmit nem tudok. Persze, legyen meg Isten akarata. Meg most már majd ő is odaföntről segít bennünket, akik itt lent, ebben a siralomvölggyé tett, egykor csodálatos Kárpát-hazában reményvesztetten megváltót várunk, igazságot keresünk lehajtott fejjel, és még azokat is segíteni fogja, akik most is üveges tekintettel bámulják a képernyőt és várják, hogy valaki szabadítsa meg őket a főnöküktől, a nyomortól, a folyton-folyvást rájuk törő hányingertől, a politikusoktól, a szomszédjuktól, az anyósuktól, mindegy mitől vagy kitől, csak végre szabadon vehessenek levegőt. Pedig az nem fog menni. Még van lejjebb. Majd amikor az U aljára érünk, onnan - kis egy helyben járás után - lesz felfelé. Fel, az ég felé. Fel, a feltámadás felé. Addig mind fogy nemzetünk java, és fogy életerőnk. Nem szülnek a nők, nem nemzenek gyermeket a férfiak. Aki meg négy gyermekkel gyarapította nemzetét, árván kellett hagyja őket, csak mert tudott valamit.

A tudás hatalom. A tudás veszélyes. Főleg a nagy és tiszta bölcsesség, a lándzsatörés a nemzet mellett, ami dr. Tóth Zoltán Józsefet jellemezte. A végtelen, kikezdhetetlen, megvesztegethetetlen hit, a tudása a Szent Korona igazságának, az arra alapított jogrend mindenek felettiségének és tudván tudása, hogy az a földi élet továbbfolytatásának záloga, a minőségi emberi lét, a jövő alapja. Márpedig dr. Tóth Zoltán József szálka volt azok szemében, akik máshogy akarják írni a magyar nemzet történelmét.

Sokkoló a hír, bűntudattal vegyes mély fájdalom járja át a lelkeket, majd a felismerés, hogy az itt maradottaknak segíteni kell, és máris gyűjtés indul. Érte sajnos többet már nem tehetünk, legalább a családot segítse ki-ki, lehetősége szerint!

Hány és hány félreállítás, ellehetetlenítés, prés alatt tartás és halál kell még ahhoz, hogy kinyissa lesunyt szemét annyi ember, amennyi elegendő a változtatáshoz? Mert az már nyilvánvaló kell legyen, hogy tapsra nem fog megváltozni semmi, arra hiába várunk.
A szó kevés.

A soha be nem váltott ígéretekkel tele a padlás. Lassan padlások sem lesznek már.
Nincs több lyuk a nadrágszíjon. Már nadrágszíj sincs.
Eljött a tettek ideje. Nemcsak nekik, nekünk is.

Ne áldozz több harcost!

Talpra, magyar!

Állj talpra, meggyötört, de Isten tenyerén tartott nemzetem!

(kk)

AMKINFO - 2018. janu�r 30. 23:02 1089 megnyitás ·